Policisztás ovárium szindróma (PCOS) esetén az orvosi konzultáció során leggyakrabban valószínűleg a rendszertelen menstruációról, a kimaradt és/vagy erős vérzésekről esik szó. De a PCOS-es nőknek általában sajnos más problémákkal is meg kell küzdenie – egyik legnagyobb ezek közül a súlygyarapodás. Egyes kutatási adatok szerint a PCOS-sel diagnosztizált nők akár 85 százaléka túlsúlyos, akár igen komoly mértékben is. De mi lehet ennek az oka, hogyan kapcsolódhatnak a plusz kilók a PCOS-hez és milyen hatással lehetnek a hormonegyensúlyra, termékenységre?
Miért jár a PCOS hízással?
Pontos, tudományos válasz még ma sem létezik arra, hogy a PCOS miként vezet hízáshoz, sőt, az sem teljesen biztos, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a kettő között. A felmérések és személyes tapasztalatok ugyanakkor egyértelműen arra mutatnak, hogy a hormonháztartás felborulása majdnem minden esetben kéz a kézben jár a plusz kilók megjelenésével.
Szakértők úgy vélik, hogy genetikai és környezeti tényezők (beleértve az étrendet, fizikai aktivitást és életmódot) kombinációja az, ami jelentősen hozzájárulhat a PCOS tüneteihez.
A PCOS több olyan betegséggel is kapcsolatban áll, mely hízással jár:
Inzulinrezisztencia
Az inzulinrezisztencia és a vele járó hiperinzulinémia (magas inzulinszint) a PCOS-ben szenvedő nők többségénél – egyes kutatási adatok szerint akár 90%-ánál – jelen van. Inzulinrezisztencia esetén a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulin hatására, ezért a hasnyálmirigy még több inzulint állít elő, hogy a szervezet vércukorszintjét a normál tartományban tartsa.
Idővel az inzulin egyre inkább felhalmozódik a vérben, amitől a petefészkek túl sok férfi hormont (androgént, például tesztoszteront) termelnek. Ez túlzott arc- és testszőrzetet (hirsutizmus), pattanásokat (akné) és súlygyarapodást okoz.
Az androgének, ugyanúgy, ahogy a férfiaknál, a PCOS-es nőknél is a has körüli zsírpárnák kialakulásához, illetve az egészségre legveszélyesebb zsigeri zsírok megjelenéséhez járulnak hozzá. A zsigeri zsír a hasüregben található, a belső szerveket veszi körbe, és jelentősen növelheti a szív- és érrendszeri betegségek és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.
Depresszió
A PCOS-ben szenvedő nőknél kb. háromszor nagyobb a depresszió és szorongás kialakulásának az esélye, mint a PCOS-ben nem szenvedő nőknél. A PCOS-es betegek esetében jelentős mértékben gyakoribbak a stresszhez, depresszióhoz és szorongáshoz kapcsolódó tünetek, sőt, nagyobb a valószínűsége annak is, hogy ezek a tünetek súlyosabb formában jelentkeznek.
Habár a PCOS és mentális egészség kapcsolatával foglalkozó kutatások többsége ez idáig a depresszióra és szorongásra fókuszált, a jelek arra utalnak, hogy összefüggésbe hozható a kényszerbetegséggel (OCD), bipoláris zavarral és bizonyos étkezési zavarokkal is.
A mentális problémákat a PCOS tünetei (pl. fokozott szőrösödés, akné, meddőség), az állapothoz kapcsolódó hormonális zavarok, vagy egyéb, jelenleg még ismeretlen tényezők is okozhatják. Az azonban biztos, hogy a rossz hangulat az étel utáni fokozott sóvárgással és érzelmi evéssel is járhat, így hozzájárulhat a megnövekedett kalóriabevitelhez és hízáshoz.
Lassabb anyagcsere
A PCOS lassítja a szervezet anyagcsere-folyamatait. Egy 2009-ben publikált vizsgálat kimutatta, hogy a PCOS-ben szenvedő nők alapanyagcseréje (bazális metabolikus ráta – BMR) statisztikailag szignifikáns mértékben alacsonyabb, mint az egészséges, rendszeresen menstruáló nőké. A különbség több mint 400 kalória/nap volt!
A PCOS-sel küzdő nőknek tehát nagyjából 400 kalóriával kevesebbet kell bevinnie, mint az egészséges nőknek. Ez természetesen csak egy átlagos érték, ráadásul ha fogyás, zsírvesztés a cél, ennél nagyobb kalóriadeficitre is szükség lehet. Éppen ezért fontos, hogy PCOS esetén a diéta személyre szabott legyen és lehetőleg szakember (orvos, dietetikus) is támogatást nyújtson az eredményes táplálkozásban.
Állandó éhségérzet
PCOS esetén a testsúlycsökkentést, illetve az egészséges testsúly fenntartását az étvágyat és telítettségérzést szabályozó hormonok zavara is megnehezítheti. Több vizsgálat is kimutatta, hogy a PCOS-es nők szervezetében megváltozik az étvágy szabályozásában fontos szerepet játszó ghrelin, kolecisztokinin (CCK) és leptin hormonok szintje.
A ghrelin fő funkciója az éhségérzet kiváltása és az energia zsírszövetben és glikogénként való raktározása. A CCK és a leptin egyaránt telítettségérzést vált ki, előbbi rövid távon, utóbbi hosszú távon fejti ki étvágycsökkentő hatását.
Egy 2009-es kutatásban kimutatták, hogy a PCOS-ben szenvedő nőknél étkezés után alacsonyabb volt a CCK szintje, mint egészséges nőknél, emiatt kevésbé laktak jól és éhesebbek maradtak. A csökkent CCK válasz kapcsolatban állt a vérben keringő szabad tesztoszteron megnövekedett szintjével. A CCK termelés zavara megnövelt kalóriabevitelt és gyakoribb túlevést eredményezhet.
Hogyan hat a termékenységre a PCOS okozta hízás?
A túlsúly és elhízás rengeteg egészségi kockázatot hordoz magában, mint a 2-es típusú cukorbetegség, magas koleszterinszint, magas vérnyomás, alvási apnoe, és bizonyos daganatos betegségek (pl. méhtestrák) növekvő kockázata.
Mindezek mellett a jelentősebb súlyfelesleg bizonyítottan negatívan hathat a hormonháztartásra (növeli az ösztrogéntermelést) és ovulációra, megnehezítheti vagy akár teljesen meg is akadályozhatja a teherbeesést, valamint fokozhatja a terhesség és a szülés során fellépő komplikációk kockázatát.
PCOS-ben szenvedő nők számára az egyik leghasznosabb mérőszám a testtömeg-index (body mass index – BMI), amit úgy lehet kiszámítani, hogy a kilogrammban vett testtömeget elosztjuk a méterben mért testmagasság négyzetével. A BMI a kilók számánál sokkal jobb mutatója annak, hogy valaki túlsúlyos, normál súlyú vagy elhízott-e.
A normális BMI 18,5 és 24,9 között van. 18,5 alatti érték soványságot mutat, 25 és 29,9 közötti érték túlsúlyt, 30 feletti pedig elhízást.
Kutatások szerint az egy éven belüli sikeres fogantatás esélye már 26-os BMI esetén is csaknem 7 százalékkal csökken az egészséges testsúlyú nőkhöz képest. Egy 2008-as kutatásban a 29-es BMI érték felett minden egységnyi növekedés 4 százalékkal csökkentette a teherbeesés esélyét. A súlyosan elhízott (35-40 közötti BMI-vel rendelkező) nőknek 23-43 százalékkal kevesebb esélye volt a teherbeesésre, mint a 29 alatti BMI-vel rendelkező nőknek.
Egészséges, kiegyensúlyozott étrenddel és rendszeres testmozgással csökkenthető a súlyfelesleg, ami helyreállíthatja a normál ovulációt és javíthatja a termékenységet. Kutatások szerint már a testsúly 5 százalékának leadása is elegendő lehet az ovuláció és menstruáció helyreállításához, a PCOS tüneteinek jelentős mértékű javításához és a fogantatás elősegítéséhez.
Ha PCOS-sel diagnosztizáltak és meg szeretnél szabadulni a súlyfeleslegtől, olvasd el vonatkozó cikkeinket:
Hatékony fogyókúra PCOS mellett - igen, lehetséges!
Fogyás inzulinrezisztencia mellett, a termékenység támogatásáért
Tekintsd meg PCOS esetére ajánlott természetes étrend-kiegészítőinket!
